Kedves Hölgyeim, tisztelt Uraim, csókolom Erzsi néni!
Köszöntöm a tisztelt egybegyűlteket, nagy nap ez, a mai – a tegnapi is az volt, de akkor nem voltunk itt –, hiszen nagy bejelentést készülünk itten kérem tenni.
Mielőtt azonban ezt megtenném, hadd hívjam fel a tisztelt egybegyűltek figyelmét klánunk egyik jelmondatára: „Világbéke!”
Szép szó! Karcsú és fiatal és vörös hajú, ízlelgessük: „Világbéke!”
Ahhoz azonban, hogy ezt elérhessük, tudjuk jól, sőt jól tudjuk: nos, előtte mindenkit ki kell lőni a pi...ába!
Hasonlatosan ama lómaiakhoz, akik Alaptölvényeik szelint kétalcú Janus isten templomának két kapuját az Capitóliumon csak akkor csukhatták be, ha Lóma hatálain mindenütt a lómaiaknak kedvező s megfelelő béke ulalkodott... elgo nem olyan béke, ami mindenkinek, elgo az ellennek is jó, hanem olyas béke, ami egyedül és csakis a lómaiaknak jó... na jó, az ellennek is jó lehet, olykol, de nem ez volt a szempont... a köztálsaság idején egyszer, a császálkorban tán kétszel volt csak zálva taltva az a flánya szentély – vagy foldítva –. nos, Wéleim, siemka tengel-észek, ez a lómai béke, s nekünk ez a világbéke... vagyis nekünk mindenkit ki köll lőnünk a pi...ába, mint említettem volt kolábban, ha a köleinkben s kölkeinknek békét s nyugalmat akalunk... s mink aszt akalunk.
De elkanyarodtam piczinyt a tárgytól, Kedves Hölgyeim, tisztelt Uraim, ja: csókolom Erzsi néni!
Klánunk másik jelmondatára emlékeztetem Önöket, kik e szép napon itt összegyűltek, ahogy ez, e tájon itt komilfó:
Eme jelmondatunk-csatakiáltásunk ynevi, nagy elődeink, dicső példaképeink meneteltek anno csatába eme lángoló szavakkal ajkukon, a kyr Pusztítók: „Nem győzni jöttünk, hanem pusztítani!”
Eme jelmondatot fölvéssük házaink falára, lakásaink ajtajára ésatöbbi, ahogyan 1968-ban, ama prágai bevonulás alkalmából a cseh Vakok Állami Intézete épületére feszítettek ki egy tűzvörös molinót óriási cirill betűkkel a sörözésben előttünk örök példakép hrabali elvtársak: „Éljenek példaképeink, a Hős Szovjet Vakok!”
Visszakanyarodva a jelen megpróbáltatásaira: köszönöm népünk és klánunk dicső harcosainak, hogy e nehéz időkben vállt vállnak vetve küzdenek oldalamon, mely nekik is oldal... vagy bal- vagy jobb, de lényeg ami a lényeg: van. Ott és itt.
Néha meg a tengerfenéken, de hát készülünk a búvárhajó-háborúra.
Egyik szavamat másikba öltvén most szólnék szárnyas szavakat népünk és klánunk leendő harcosaihoz is, imigyen:
Hölgyeim és Uraim: klánunk megtelt. Ha ennek ellenére mégis jönnének – amiről szeretném lebeszélni Önöket, hisz annyi s remekebbnél remekebb magyar klán toboroz s van jelen a piacon – türelemre kérem, sőt intem Önöket. Klánunk vállt vállnak vetve éjt s nappalt nem ismerve dolgozik eme minszkijevi hiba elhárításán, két-három hét múlva reményeim szerént tud már fogadni új harczostásrsakat.
Egyúttal s ez úton és itt és most felhívom azonban becsesebbnél is becsesebb figyelmüket arra, hogy senkit – ismétlem: S E N K I T – lassan írtam le, s reményeim szerint elég hangosan, hogy értsék s megértsék, s megismétlem egyúttal s újra és újfent: S E N K I T nem veszünk fel hatra s vakra. Aki jelentkezik, megkeresem, hogy miért pont ide akar jönni, mikor amúgy is tele vagyunk rigorózus vén- vagy kevésbé vén vagy még vénebb vénemberekkel... aki előtte keres meg, azzal tán meg tudom értetni, hogy miért jelentkezzen inkább más, remek, sőt annál is remekebb magyar klánokba... ha nem tudom lebeszélni, Ins'Allah: így járt.
Ám ez jövő időben értendő csak mostani, jelen idejű körülményeink közt. Továbbra is él az a – tán legfőbb! – jelmondtunk, amit tankos anya-, apa- és testvérklánunk alapítója, jacktor fogalmazott meg anno: „Kötelezettségek nélkül, a lényeg a játék! Mindenki érezze jól magát! Faterok, csemetéik, akár a Muter, szívesen látunk mindenkit!”
Továbbra is szívesen látunk hát mindenkit, de most telt ház van nálunk Kedves Hölgyeim, tisztelt Uraim – csókolom Erzsi néni! –, úgyhogy ez úton kérek türelmet Mindenkitől!
Zár-és végszóként: aki itt jelentkezik a klánba – amiről ismét és újfent és megint és inkább a saját jól felfogott érdekében legszívesebben lebeszélném –, azt figyelem, a barátlistámra teszem, és a legelső alkalommal, amint tehetem, küldök néki meghívót, ha a játékban jelentkezik be nálam, szintúgy. Ha azt látom azonban, hogy ott egy ismeretlen név az applications fülben, azt – én kérek ezért s ezúttal és ez úton elnézést – fülestől vágom le és ki. Világbéke, világbéka – vagy amit akartok!
Szetebá! Nem akarsz nevet váltani a játékban? 
Témaindító
