Dühöngő

Köszi fiúk a biztatást,most egy kicsit már lenyugodott az agyam,csak tegnap nagyon eldurrant...
Persze szinte én is hasonlókat írtam volna biztatásul vcsabi-nak amikor valamelyik nap ő is nagyon kibukott...
Csak hát a saját "nyomorát" az ember nagyobb igazságtalanságnak veszi mint olvasva a más,szintén teljesen jogos feldörrenését...Nem lesz ez a "genyó" játék még leszedve,annál jobban szeretek hajókázni...
Bár igaz a német csatahajók teljes ágon megvannak,de kellene a Bismarck ára (kb 9 millió kredit) a Udaloi és a Fletcher-re jól fog jönni...
Még egyszer kösz fiúk...

Most 2 hónap után én is adtam még egy esélyt a játéknak. Maradt minden ugyan olyan. A napokban játszottam 1-2 csatát de mind vereség volt Én inkább végleg abbahagyom. Meló előtt ha van egy kis időm játszani, vagy ha meló után hazajövök akkor szórakozásra, kikapcsolódásra vágyom, nem arra hogy egy játék felidegesitsen. Marad a Warframe meg a Fallout 4
Azokkal tényleg jól szórakozom és soha nem idegesitettek még fel.
Ez a mai búcsúcsata volt:

Pedig ez egy igen szép teljesítmény...

llw99 írta: Pedig ez egy igen szép teljesítmény...

Köszönöm! És engem pontosan ez zavar a leginkább. Hiába teszek meg mindent, hiába játszom jól akkor is vereség a "jutalmam". És ez frusztráló már egy idő után. Engem nem érdekelnek a statisztikák meg a százalékok, de ez az állandó vereségsorozat már sok egy kicsit. Én ezért hagyom abba bármennyire is szeretem a hadihajókat. Hiába okoz egy kis örömet egy-egy szép találat, vagy élvezetes csata (ami egyre ritkább a sok idióta miatt aki szerintem azt sem tudja mivel játszik) az állandó vereség annyira frusztráló tud lenni, hogy elveszi a kedvem a játéktól és bosszúságot okoz. Ez pedig nekem nem kell, egy játéktól nem ezt várom. Legalább ha a győzelmek is jönnének mikor jól megy a játék és megteszem a magamét azért hogy nyerjünk, de nem. Távol álljon tőlem a nagyképűség (41 éves vagyok kinőttem már abból h egy játékban fényezzem magam) de ebben az utolsó csatában is: Lőttem az ellen cirkálóit akik a foglalókör felé mentek, hogy fordulásra késztessem őket és nem menjenek be a körbe. Ha valaki bajban volt lőttem a támadóját hogy elvonjam róla a tüzet, testközelbe mentem, hogy torpedózni tudjak, és elzavarjam a csatahajókat, de tényleg vért izzadtam hogy nyerjünk. És tessék...

Átérzem a gondodat. Ezért szoktam néha napokra eltűnni a játékból.
Majd megyünk pár kört szakaszban, így mindkettőnknek elborulhat az agya. Nem is lehetne élvezni ezt a játékot, ha nem hallgatnám néha a dühöngésedet.

Ha ez megnyugtat, tegnap egy 12 éves kis alsósnak köszönhetően az amúgy sem magas karmám (5) leugrott 4-re. Jön a Benson osztályú rombolójával és a teljesen ép Iowa osztályú bárkámat lőszerrobbantja (utoljára a Gnevny osztállyal gyűjtöttem ezt a kitűntetést, de most az amerikaival is). eddig még nem is lenne gond, mert mondom legyen jó napja, alapjáraton nekem is az volt. Aztán egy pillanat múlva felrakja közösbe, hogy Iowa reported. Én meg megkérdezem, hogy miért, mert csak nekem volt ilyen hajóm éppen. Erre azt válaszolja, hogy csak és lehülyéz mellé.

Nem baj de mindjárt elkészül a papír Bismarckom.